Hisztimiszti kalandozásai

Gyerekkorom óta szeretek színházba járni, főleg a zenés darabokat és a komédiákat kedvelem. Nagyjából 20 éves koromig színházbérletem is volt a Gárdonyi Géza Színházba, Egerbe. Örök emlék maradt a Valahol Európában, a Padlás, a Legyetek jók, ha tudtok...

Azonban ahogy teltek az évek, valahogy egyre több dráma és történelmi darab került a bérletes előadások közé, amik nem igazán fogtak meg, így a színházba járási kedvem is csökkent. Volt még egy-két kósza próbálkozásom debreceni, vagy pesti színházakkal, de valahogy egyik sem jött be.

Amikor mondta a Párom, hogy menjünk el megnézni az Édes Annát, vegyes érzések kavarogtak bennem. Örültem, hogy megyünk, kíváncsi voltam, hogy eléri kamaszkorom meghatározó darabjainak színvonalát és aggódtam, mert az Édes Anna történetéről az rémlett, hogy nem igazán vidám...

Augusztus 2-án este izgatottan léptünk be a Líceum udvarára. A helyünk megtalálása okozott némi nehézséget, a jegyen nem túl feltűnő helyen volt feltüntetve, hogy hányadik sort, széket kell keresnünk. A műanyag székek is elég kényelmetlenek voltak - a rutinosabbak párnákkal érkeztek.

De ahogy elkezdődött az előadás, minden más háttérbe szorult. A fülbemászó dallamok, a látványos táncos részek, az átvezető zenék új köntösbe öltöztették az egyébként elgondolkodtató, tragikus történetet. Külön tetszett a korábbi cselédek emlékének megjelenítése és  az, ahogy fokozatosan kibontakozott az elkerülhetetlen végkifejlet.

Az Édes Anna musical méltó hozzá, hogy emlékét gyerekkorom kedvencei mellett őrizzem meg. Ha tehetném, újra megnézném, annyira megfogott. Teljesen lekötötte a figyelmem, átéreztem Anna kiszolgáltatottságát, haragját, csalódottságát, fájdalmát, emellett mégis igazi kikapcsolódás volt a musical.

A Budapesti Showszínház remek munkát végzett. Akinek lehetősége nyílik rá, nézze meg a darabot, nem fog csalódást okozni!

Unalmas hétfő délután volt...

...a Párommal a munka után fáradtan indultunk el kipróbálni az Exithouse legújabb pályáját...

...és hirtelen ott találtuk magunkat egy sötét cellában, ahonnan alig egy óránk volt kiszabadulni...

"Sötét éjszaka volt, amikor megpróbáltatok egy illegális és veszélyes üzletet nyélbe ütni a belvárosban. Túl nagy volt a csend, amikor körülöttetek hirtelen megszólaltak a szirénák, mindent elárasztott a kék fény, és máris hemzsegtek az egyenruhások. Egy pillanat alatt történt minden, és máris úton voltatok a fogda felé. Ez van. A kihallgatásig rács mögött is kell maradnotok, hacsak nem sikerül 60 perc alatt kijutnotok, miközben az éjszakai őrségváltás zajlik..."

Bár már elég rutinos szabadulónak tartjuk magunkat, azért eleinte meg voltam róla győződve, hogy mind a 60 percet egy helyben fogjuk tölteni és egyszer csak szólnak, hogy lejárt az idő... :D 

Szerencsére azért nem ez volt a helyzet, a kezdeti nehézségek után elég jól összekaptuk magunkat, de öt különböző szabadulós játék minden tapasztalata sem volt elég ahhoz, hogy segítség nélkül rájöjjünk mindenre. A pálya pont megfelelő elegyét kínálta a kihívásnak és a sikerélménynek, így végig izgalmas és pörgős volt. Sőt, vannak benne olyan elemek is, amikkel korábban más játékban nem találkoztunk.

Azért örülök, hogy nem maradtunk a börtön  foglyai, de nem sokon múlt - majdnem kifogott rajtunk az eddigi legjobb pálya, amit kipróbáltunk. Sokat gondolkodom azon, hogy lehet ilyen összetett játékokat megálmodni és létrehozni, hogy mindennek meglegyen a logikája, a sorrendje, hogy a különböző jelek csak a megfelelő kombinációban működjenek... nekem tuti nem menne, de remélem, az Exithouse még sok pályát fog nyitni. Legszívesebben minden hónapban mennék játszani. :) 

Ha már voltatok szabadulós játékon és kíváncsiak vagytok, hogy mennyire vagytok profik benne, vagy ha még sose voltatok ilyesmin, de szeretnétek kipróbálni, akkor itt tudtuk bővebb információkhoz jutni:

https://www.facebook.com/ExitHouseEger/?fref=ts

Nemrégiben nyílt Egerben egy apró üzlet a Dobó utcában. Mikor megláttam az első hirdetésüket a Facebook-on, rögtön tudtam, hogy ezt a helyet meg fogjuk látogatni, mert a Párom nagy sörkedvelő.

A Bakelit ugyanis kézműves sörök széles választékát kínálja, ahol mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. De azokra is gondoltak, akik - akárcsak én - nem igazán vannak oda a sörökért. A sokféle különböző ízesítésű gyümölcsös sör mellett kézműves csokoládékat, bonbonokat és a közelgő ünnepre való tekintettel szaloncukrokat is kínálnak. Egy fiatal testvérpár vezeti az üzletet, akik nagyon szívesen eligazítanak bárkit, aki nem tudja, hogy mit keres. És hogy senki ne maradjon le az élményről, mindennap kilenctől éjfélig várják a helyieket és a turistákat, akik megszomjaznak a vár felé vezető rögös úton.

Ahogy ezen a képen is látható, a bolt falait sörökkel megrakott polcok borítják, különleges hangulatot varázsolva az üzletbe. Az egyetlen problémát az jelenti, hogy nagyon nehéz választani a sörök közül, annyiféle fajtájú, ízű, márkájú van... Nekünk segítséggel is majdnem egy fél órába került, mire sikerült kiválasztanunk párat, amit meg akartunk kóstolni. Akik hasonlóan tanácstalanok, vagy nincs idejük válogatni, esetleg éppen ajándékot keresnek valakinek, azoknak egyébként előre összeállított sörválogatás csomagokat is kínálnak.

Mi végül hat sörrel és egy kis csokival tértünk haza. Balról jobbra haladva az első egy szűretlen mézes búzasör a Bors Serfőzdétől. A második egy cseresznyés belga sör - ezt természetesen én választottam :D A következő a Vörös Csepel, ami a felső erjesztésű sörök közé tartozik. Mellette a Beerfort Sörfőzde fekete, szűretlen búzasöre látható. Az ötödik, a TriplaX 12%-os alkoholtartalmával emelkedik ki a többi közül. Az utolsó pedig szintén az én választásom, egy belga gyümölcsös sör ismét, ezúttal áfonya ízesítéssel. Az édességek közül a Stühmer málnás krémmel töltött étcsokoládéját választottuk.

 Első körben a Bors Serfőzde búzasörét és a cseresznyéset kóstoltuk meg. A gyümölcsös sör pont nekem való volt, a sör kesernyés íze helyett a cseresznye édessége dominált benne. A kedvenc gumicukrom, a Haribo Happy Cherry-jének ízét idézte fel bennem. A búzasör pedig karakteres ízű volt, virágos-mézes felhangokkal, ami a Páromban régi emlékeket idézett fel, azokról az időkről, amikor még csak ismerkedett a búzasörrel.

Remélhetőleg hamarosan a többit is lesz időnk megkóstolni, de ha azok is ilyen finomak, akkor vétek lenne gyorsan felhörpinteni őket... erre időt kell szakítani, hogy teljes mértékben ki lehessen élvezni a kézműves sörök nyújtotta élményt.

Az biztos, hogy fogunk még a Bakelit felé járni és új, izgalmas söröket kóstolni.

Pénteken kaptam egy szép nagy ananászt. Pont kapóra jött, mert valami trópusi gyümölcsös-csirkés ételt akartam főzni hétvégén. Szombaton sikerült mellé egy jó érett mangót is beszereznem és így semmi akadálya nem volt, hogy vasárnap kitaláljam és megfőzzem az ebédet.

Itt látható a végeredmény: Ananászos-mangós csirkemell friss szőlővel

Hozzávalók:

• kb. 1 kg csirkemell
• 1 nagy ananász
• 1 érett mangó
• 1 fürt szőlő (lehet vegyesen is, az enyém szintén ajándékba kapott magnélküli fajta volt)
• néhány evőkanál olívaolaj (én Görögországból hozott narancsosat használtam)
• 1 dl görög likőrbor (elhagyható)
• só
• bors
• kakukkfű
• fahéj

Elkészítés:

• A csirkemelleket megmostam és felkockáztam.
• A pataki tálam alját bekentem olívaolajjal.
• A csirkekockákat belehalmoztam, sóztam, borsoztam.
• Megszórtam kakukkfűvel és fahéjjal, majd  jól összekevertem.
• A tetejét is meglocsoltam narancsos olívaolajjal.
• A sütőt benyújtottam (a pataki tálamat nem kell áztatni használat előtt, de hideg sütőbe kell tenni, nehogy a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására megrepedjen) és alacsony lángon kezdtem sütni a húst, letakarás nélkül. Közben időnként megkevertem.
• Mikor a húskockák kifehéredtek, felöntöttem a borral (ennek íze annyira nem érvényesült a narancsos olaj mellett, ezért nyugodtan helyettesíthető vízzel is) és tovább pároltam.
• Közben megpucoltam az ananászt és a mangót és felkockáztam.
• Amint a hús félpuhára főtt, hozzáadtam a gyümölcsöket és alufóliával lefedve pároltam tovább.
• Időnként megkevertem - az ananász bőséges levet engedett, ebben puhult a hús.
• Amikor már majdnem jó volt a hús, levettem a tálról a fóliát és közepes lángra véve a sütőt elpárologtattam róla a felesleges levet.
• Amikor a lé java része eltűnt és a hús is szépen megpirult, elzártam a gázt és csukott sütőajtó mellett hagytam a tálat szép lassan lehűlni.
• A szőlőszemeket megmostam és félbevágtam, majd a kész étel tetejére szórtam őket.

Köretnek krumplipürét csináltam hozzá friss, apróra vágott kápia paprika darabkákkal.

A szép tálalás nem az erősségem, de a kaja isteni finom lett :)

Lassan már megszokott módon ismét egy gasztronómián kívüli élmény következik :)

Az egri Exithouse nemrégiben nyitotta meg a harmadik pályáját. Az előző, Cinematic pályához hasonlóan ez is az Uráni Mozi épületében üzemel, azonban az eddig próbált szabadulós játékokhoz képest itt a fő cél nem a kijutás, hanem az elrejtett nyakék megtalálása és ellopása. 

Szokásunkhoz híven ezt a pályát is teszteltük a Párommal és azt kell hogy mondjam, az eddigi szabadulások során szerzett tapasztalatok ellenére is kihívásokkal teli a játék és néha bizony még mindig nehezen vesszük észre a legszembetűnőbb dolgokat :D

A pálya 2 részből áll és teljes értékű játékélményt nyújt - vannak benne ügyességi és logikai feladatok, váratlan, olykor rémisztő elemek és igencsak szemfülesnek és gyorsnak kell lenni a feladványok megoldásához.

A játékvezetőnk segítségének, útmutatásának hála ezt a játékot sikeresen teljesítettük a rendelkezésünkre álló idő alatt - azért ez 2 fős csapat esetén nem olyan könnyű :) Köszönjük az élményt az Exithouse-nak!

Aki szeretné kipróbálni, hogy milyen betörőnek lenni, és elrejtett kincset keresni, majd azzal együtt megszökni, itt tud bővebb információkhoz jutni: 

https://www.facebook.com/ExitHouseEger/?fref=ts

Szerintem négy vagy több fős csapatokkal érdemes nekivágni a játéknak, de akik elég merészek hozzá,kettesben is belevághatnak -a szabadulás mindenképp élmény lesz :)

Gasztronómián kívüli élmény, ami jobban oldja a feszültséget, mint egy nagy szelet csokitorta?

Elsőre hihetetlennek tűnt számomra, de ezt kínálja az egri Rage Room, vagy más néven Zúzda, amit az elsők között próbálhatunk ki a Párommal.

A 2016-os év sok feszültséggel, stresszel kezdődött számomra. Egyik nap hazafelé menet egy olyan helyről fantáziáltam, ahol az ember üres üvegeket vagdoshat a falhoz, ezzel vezetve le a benne felgyűlt idegességet. Erre pár nappal később megnyílt a Zúzda, ahol ezt és ennél sokkal többet is meg lehet tenni...

Persze amint meghallottam, hogy van egy hely, ahol büntetlenül és veszélytelenül lehet törni -zúzni, sőt még különböző "fegyvereket" és feláldozásra kerülő tárgyakat is adnak hozzá, rögtön szerettem volna kipróbálni, így hamarosan be is jelentkeztünk a Párommal.

A Zúzdának az Uránia mozi épülete ad otthont. A helyre belépve először is fel kellett vennünk a védőfelszerelést, az overált, a védőmellényt (amiben az ember kommandósnak érezheti magát :D), a maszkot és a kesztyűt. Így beöltözve léphettünk be a kicsi, kőpadlós, téglafalú szobába, ahol mindössze egy asztalka van. Ezen a helyen lehet a kiválasztott tárgyakat szétzúzni - nálunk több üveg, csésze, magnókazetta és csempe lett az áldozata a szórakozásunknak. A zúzáshoz baseballütőt, golfütőt, vascsövet és egy nagy, 4 kg-os kalapácsot kaptunk (ez elég férfias fegyver, nekem jobban kézre állt a vascső és a golfütő). 

Eleinte még sajnáltam a csészéket, de hamar rájöttem, hogy nagyon megnyugtató, ha az ember felidézi magában az őt ért sérelmeket, majd egy golfütővel a falhoz csapja a csészét, hogy nem marad belőle semmi, csak törmelék. Talán még ennél is jobb élmény a vascsővel egy csapásra apró szilánkokra zúzni egy nagy üveget.... Közben akár zenét hallgatni, vagy kiáltozni is lehet, itt senkit nem zavar.

Nagyjából fél órás törés-zúzás után adrenalinnal telten, de mégis olyan nyugodtan jöttem ki a Zúzdából, amilyennek már hetek óta nem éreztem magam. Ez persze nem szüntette meg az életemben lévő stresszt, de kezelhetőbbé, elviselhetőbbé tette azt. Szívesen megismételném hetente a zúzást :D

A Zúzda mindenkinek ajánlott, aki jól akar szórakozni, aki a feszültségétől gyorsan meg akar szabadulni, vagy aki szívesen tör otthon tányérokat egy-egy vita alkalmával (mégiscsak jobb a másét törni :D)

Aki kedvet kapott hozzá, itt tud további információkhoz jutni: http://www.rageroomeger.hu/index.html#elerhet

Vigyázat, függőséget okoz! :)

Amikor a Párommal hallottunk az egri ExitHouse új mozis pályájáról, lelkesen vállalkoztunk arra, hogy kipróbáljuk.

A játék helyszíne - nevéhez méltóan - az Uránia mozi előteréből nyílik. A termek során is sok filmes, mozis utalással találkozhatunk. Mindezek teszik különleges hangulatúvá a pályát és különböztetik meg a többi szabadulós játéktól.

Azok számára is tartogat kihívásokat a játék, akik már rutinos szabadulók. Nekünk az ExitHouse másik pályáján szerzett tapasztalataink segítségünkre voltak ugyan a rejtvények megoldásában, máskor azonban nem boldogultunk volna a játékvezetőnk támogatása nélkül. Össze kellett szednünk minden ügyességünk, logikai készségünk, leleményességünk, és még így is majdnem kifogott rajtunk a játék. Kifutottunk az időből, de köszönettel tartozunk a játékvezetőnknek, mert engedte, hogy befejezzük a pályát.

Nagyon élveztük a játék minden percét és hatalmas élmény volt végül kiszabadulni!

Akinek az érdeklődését felkeltette a Cinematic pálya, itt tud időpontot foglalni:
https://www.facebook.com/ExitHouseEger

Idén nem volt ötletünk, hol ünnepeljük a szülinapom a Párommal (ami ugyan csak szerdán lesz, de most értünk rá mindketten) szóval az ismerős taxisunktól kértünk segítséget, vigyen minket egy jó helyre. Ő javasolta az 1552 Éttermet, sőt oda is szólt telefonon, hogy számítsanak az érkezésünkre.

A hely maga az egri várban található, mellőle, sőt az ablakaiból is csodálatos kilátás nyílik a kivilágított városra.

Ételkínálatában és dekorációjában török és magyar elemek keverednek egymással harmonikusan.

Figyeljük meg a lámpákat rögzítő török félholdakat...

Kezdetnek tárkonyos vadragu levest és egy török ételt, "cserkesz csirkét" kértünk. A leves tűzforrón érkezett és jó sűrű volt, bőségesen tele zöldségekkel, hússal, gombával. Kenyeret külön kértünk hozzá, így nagyon laktató volt. A saláta ránézésre "nem klasszikus" cézársalátára hajaz, volt benne többek között csirkehús, paradicsom és dió. A Párom hiányolta róla az erőteljesebb fűszerezést, de aztán némi borssal és mézzel pikáns ízű ételt varázsolt belőle.

Vargányás vadragu leves tárkonnyal

Cserkesz csirke (diós csirke saláta)

Volt itt minden a torokfájásom kúrálására... forró mézes tea és fahéjas mézes almapálinka

Főételnek lazacot kértem friss kevert salátával és hozzá még pirult petrezselymes burgonyát. A Párom zöldborsmártásos bélszínt választott, amit jól átsütve kért. Mindkét étel elbírt volna még némi fűszert, de így sem volt rossz, azonban a hús némileg véres maradt belülről. Az adagok a látszattal ellentétben kiadósak voltak, a lazacból és a köretéből még mára is maradt.

Bélszín zöldborsmártással, egészben sült fóliás burgonyával, snidlinges tejföllel

Lazac steak friss kevert salátával

Pirult, petrezselymes burgonya

Hiába laktunk jól már teljesen, a desszert nem maradhatott ki. A Párom a Baileys-es sajttortakrémre szavazott, én pedig egy brownie-t kértem vaníliafagyival. Nekem a ribizli túlságosan savanyú volt, de a brownie-t mindkettőnk felségesnek találta. A fagylalt lehetett volna házi készítésű, így elég vizes és ízetlen volt.

Brownie vanilliafagylalttal

Baileys-es sajttortakrém pohárban ribizli coulis-sel 

Végül a vacsora kettőnknek italokkal együtt nem jött ki 10.000 Ft-ból, de nagyon jól laktunk. Összességében azt kell, hogy mondjam, az ételek nagyjából jók, de kissé alulfűszerezettek, árak tekintetében nagyjából a megszokott vonalon mozognak, az étterem kissé hűvös és a kiszolgálás is lehetett volna kedvesebb. Egy vacsora erejéig jó volt, de valószínűleg legközelebb inkább egy másik helyet fogunk kipróbálni.

A neve alapján akár borozó is lehetne, de nem... Ismét csak egy gasztronómián kívüli élmény következik:

Talán hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy ha egy szabadulós játékot láttunk, akkor már mindent láttuk... Ez azonban korántsem igaz :)

A Mágikus Pince borzongató hanghatásokkal, csontvázakkal, ügyességi és logikai feladatokkal, rejtvényekkel teli középkort időző világba kalauzol, ahol sosem tudhatod, mi vár rád a sarkon túl. Mindennek jelentősége van, de ezt gyakran csak később ismerjük fel és a helyzetet nehezíti, hogy olykor tárgyakat kell magunkkal vinnünk egyik teremből a másikba, tehát még azt sem tudhatjuk biztosan, hol lesz rájuk szükségünk.

A játék úgy van megalkotva, hogy még a profik számára is igazi kihívást nyújtson, így talán nem szégyen bevallani, hogy egy órán belül nem tudtunk megoldani minden feladatot. Nagyon hálásak vagyunk a Mágikus Pince munkatársainak, mert ennek ellenére engedték, hogy végigjátsszuk és minden pillanatát kiélvezhessük, utolsó titkait is felfedhessük a pincének.

Akik kipróbálnák, hogy ügyesebbek, gyorsabbak-e nálunk vagy esetleg élményt ajándékoznának karácsonyra, itt tudnak jelentkezni a játékra vagy vouchert vásárolni: http://eger.exitpointgames.hu/

A jövendő játékosaknak két jó tanács:

- Ha az elején minden kilátástalannak tűnik, látszólag semmi se jó semmire és támad a kétségbeesés, nyugalom! Ahogy telik az idő, a kép össze fog állni...

- Egyes tárgyak, jelek szerepe csak később tárul fel, de MINDENNEK jelentősége van, semmi se véletlen...

Jó szórakozást mindenkinek!

2014. 10. 18. - Eger, Zsálya Bisztró

Az Országos Étterem Hét keretein belül az egri Zsálya Bisztrót kerestük fel a családommal. A három fogásos menü ára egy főre 3300 Ft volt.

A menüválaszték:

Választható előételek/leves:

- Erdei gombafőzelék sült pancettával, snidlinges joghurtban pácolt lágytojással
- Tokajis langyos libamáj aszalt vörösáfonyával, fahéjas almával
- Pirított diós házi kéksajtkrém borsos combsonkában, fügével
- Palócleves bárányhúsból friss kaporral

Választható főételek:
- Parmezánban sült csirkemell korianderes édesburgonya krémmel, konyakos mártással
- Konfitált kacsacomb római köményes lilakáposzta krémmel, sült nudlival
- Borjúmáj szalonnás babkrémmel, lilahagyma lekvárral, olívás pirítóssal
- Ropogós malaccsülök vargányagombás raguval, burgonyagombóccal

Választható desszertek:
- Zsálya zacher torta
- Fehércsoki mousse és kókuszos mandulás „szendvics”
- Szőlős vargabéles aranymazsola raguval

Jöjjenek a képek :)

Tokajis langyos libamáj aszalt vörösáfonyával, fahéjas almával - egymással finoman harmonizáló, édeskés ízek

Pirított diós házi kéksajtkrém borsos combsonkában, fügével - egy teljesen más jellegű, de hasonlóan finom előétel

Palócleves bárányhúsból friss kaporral - a régi klasszikus kissé megbolondítva

Parmezánban sült csirkemell korianderes édesburgonya krémmel, konyakos mártással - a családból mindenki ezt kérte, kivéve engem :D Volt, akinek kissé túl korianderes volt, de azért elfogyott :)

Konfitált kacsacomb római köményes lilakáposzta krémmel, sült nudlival - nekem kicsit sok volt a káposztából, de a hús ízletes volt

Zsálya zacher torta - a csokija nem igazán ízlett :(

 Fehércsoki mousse és kókuszos mandulás „szendvics”- lehetett volna több is belőle :D

Szőlős vargabéles aranymazsola raguval - ez is hamar elfogyott ;)

Az este végén a fiúk még éhesek voltak, de mi, lányok, bőségesen jól laktunk :) A kiszolgálás kedves volt, de párszor elfelejtették a rendelésünk, ez azonban nem rontotta el az este hangulatát.

Az egész 4 főnek italokkal együtt összesen 17.380 Ft-ba került, tehát heti szinten nem fér bele a családi költségvetésbe, de egyszer-egyszer ilyen alkalmakra is szükség van :)

Ha már a halloweennél tartunk, itt egy igazán rémisztő - és nem mellesleg finom süti :)

Már régóta szemeztem ezzel a recepttel, de most végre eljött az alkalomi is a megvalósítására :D Annyit módosítottam rajta, hogy kihagytam a keserűmandula-olajat és a lisztet nem mértem le pontosan, annyit tettem hozzá, amennyit a tészta felvett. Kék ételfestékkel színeztem kékes-zöldes márványosra a tésztát.

Itt láthatók az ujjacskák sütés előtt:

Itt pedig a már elkészült - kicsit laposabb, kicsit szélesebb - rémisztő édességek: 

Nagyon finomak, de gyenge idegzetűeknek ne szolgáljuk fel őket :D

Nem gasztronómiai élmény, de felejthetetlen az egri ExitHouse kínálta szórakozás :)

Régi vágyam volt kipróbálni a - ma már széles választékkal rendelkező - szabadulós játékok valamelyikét és az ExitHouse révén ez végre megvalósult. Mivel is ünnepelhettük volna méltóbban a halloweent, mint ezzel a kordában tartott borzongással és felhőtlen szórakozással?

Engem az izgalom már a játék előtti éjszaka nem hagyott nyugodni. Álmomban egy kastélyból próbáltam kijutni, de bezárt ajtók, ellenséges lakájok és ijesztő létrák sora akadályozott meg ebben… Szerencsére a valóság ennél sokkal jobb volt :)

A Párommal voltunk olyan bátrak, hogy kettesben vágjunk neki a játéknak. A sors fintora, hogy már a hely megtalálása is kihívást jelentett számunkra, mert nem ott volt, ahol gondoltuk, hogy van, így alapból némileg izgatottan érkeztünk meg és elhasználtunk egy segítséget is, amiből minimum 5 jár egy játék során :D

Amikor végre odaértünk, kitárult előttünk a bezárt ajtó és egy rövid tájékoztatást követően be is léphettünk az első szobába. Odabent a félhomályban aztán várt ránk a különböző és igen változatos rejtvények sorozata. Próbára tehettük a megfigyelőkészségünk, a logikánk, tesztelhettük, hogy a magas adrenalinszint mennyire rontja a számolási készséget, átélhettük a „heuréka-élményt” és láthattuk, hogy jó csapatot alkotunk-e. Volt sikerélményünk is, máskor segítségre szorultunk, de a játékvezetőnk mindig a megfelelő pontokon lendített tovább minket, így végig élveztük és izgultuk a játékot.

A remekül megalkotott, horrorisztikus hangeffektek és zene csak tovább emelték a feszültséget és nehezítették a koncentrálást. Az idő viszont mintha gyorsabban pergett volna, mint odakint... Nagyon hamar letelt a rendelkezésünkre álló egy óra és sajnos az utolsó szobába már nem jutottunk át, de kétfős csapathoz képest azért jól teljesítettünk - vagy legalábbis a játékvezetőnk ezzel vigasztalt minket :D

Egy biztos, a későbbikben vissza fogunk ide térni, nagyobb csapattal, készen arra, hogy legyőzzük a játék összes kihívását.

Akik követik a példánkat, azoknak két jó tanács:

• - néha a legszembetűnőbb dolgok a legláthatatlanabbak és
• - nem minden az, aminek látszik...

 Itt tudtok jelentkezni a játékra: http://www.exithouse.hu

Az ünneplést másnap az egri Boldizsár Cukrászdában folytattuk...

Alig fértünk el az asztalon...

Gyertyát is kértünk...

Már az sem bánom, ha a békából nem lesz királyfi...

A rózsa még most is szép :)

A habból a Párom formált szívet <3

Hamarosan írni is fogok az egri Senátor házról és remek étterméről, de egyelőre csak képek következzenek arról a fantasztikus vacsiról, ami megkoronázta a 4. évfordulónkat :)

Házilag pácolt lazac fűszeres tejföllel, céklás tócsnival

A céklás tócsni különleges, édeskés íze remekül harmonizál a lazaccal

A lazacrózsák mélyén kaviár rejtőzik...

 Roséra sült kacsamell ötfűszeres meggymártással, cukorborsóval, édesburgonyával

Panko morzsában sült csirkemell mézes alma kompóttal, burgonya pürével

Egri gömbpalacsinta

Csokoládéfelfújt házi meggylekvárral, fehér csokoládé moussal

Az abszolút kedvenc :)

Az új wok megvásárlásával ez a pillanat is eljött és az alábbi finomság született meg: 

Trópusi tejszínes csirkemell sáfrányos rizzsel

Az elkészítése itt olvasható: http://www.nosalty.hu/recept/tropusi-tejszines-csirkemell-safranyos-rizzsel

Mostantól ugyanis a nosalty-n is megtalálható vagyok :)

Valahogy sose szerettem a spagettit... Nem jött be sem az iskolai menza bolognai spagettije, sem az otthoni sajtos-tejfölös verzió, ezért ha tehettem, inkább nagy ívben kerültem az egészet.

De ma, munkából hazaérve, rám jött a főzhetnék. Gyorsan előkaptam a fagyasztóból egy adag zöldbablevest, ezzel kipipálva az első fogást, de hosszabb fejtörést okozott, hogy mi legyen a második. Sem a gyorsan kisütött Ripp-Ropp rizzsel, sem a tükörtojás/rántotta/ham & eggs alternatíva nem tűnt túl vonzónak. Eszembe jutott, hogy van viszont egy csomag spagetti, amit azért vettünk meg, mert a Párom szereti, de én már hónapok óta csak tologattam a kamrapolcon...

Körbenéztem a hűtőben és a kamrában, mit lehetne még hasznosítani. Találtam egy csomag szeletelt bacont, egy csomó hagymát és fokhagymát, némi maradék sajtot, pár tojást meg egy kicsi paradicsompüré konzervet. Ezek alapján kezdtem recepteket keresgélni. A paradicsompüré hamar kiesett a rostán, de beugrott, hogy múltkor akciós volt a főzőtejszín, ezért mintha abból is bujkálna még egy valahol. 

Így jutottam el eddig a receptig http://www.nosalty.hu/recept/spagetti-carbonara-5, amit némi változtatással magamévá tettem. Ilyen apróságok, hogy nincs sonka, újhagyma és olívaolaj, vagy hogy a bacon szeletelt és nem lehet kockákra vágni, nem zavartak. Elsőre nem akartam sokat készíteni belőle, meg nem is volt annyi tejszínem, így az összes többi hozzávalóból is a felét vettem és belevágtam.

A végeredmény nem lett valami fotogén és a bacon java része is az alján bujkál, sőt a spagettihez társuló nem-szeretem érzés miatt először meg se akartam kóstolni... De aztán...

háromszor szedtem belőle, olyan isteni finom lett :)

Lehet, hogy sose leszünk közeli barátok a spagettivel, de ezután nem fogom mindenáron elkerülni, ha szembejön ;)

Ideje pótolni az elmúlt hónapok elmaradt bejegyzéseit :) 

Kezdem is a legfrissebbel - tegnap és tegnapelőtt is a Király Pizzát próbáltuk ki a Párommal.

A hely megjelenésében a McDonald's-ot idézi - a falakon lévő képek, az ülőhelyek, a drappos színvilág, a kiadópult... Mindnek "mekis" jellege van, de ez ne riasszon vissza senkit a kipróbálástól, az ételeknél már eltűnik ez a párhuzam :)

A közeli Érsekkertben lévő Bikavér Ünnepnek és a péntek estének köszönhetően a hely tömve volt, kint egyáltalán nem volt hely, mikor fél tíz körül odaértünk és bent is csak két bárszékre tudtunk leülni.

Aznap este csak én ettem - valami gyomorkímélő salátára vágytam, így a sorban állás alatt eldöntöttem, hogy Grillezett csirkemellcsíkokat kérek friss salátaágyon (990 Ft). Végre odaértem a pulthoz és rendelhettem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a salátámra is legalább harminc percet kell várnom, mert már nagyon éhes voltam. Várakozás közben az asztalra kirakott tartóból szerzett Metró újsággal szórakoztattam magam. Sokan dolgoztak bent és láthatóan igyekeztek, mégis valóban fél óra kellett hozzá, hogy megkapjam a kajám.

Akkor már olyan éhes voltam, hogy eszembe se jutott lefényképezni, csak nekiestem. A saláta finoman fűszerezett - kicsit csípős csirkemelldarabokból, friss paradicsomból, paprikából, kígyóuborkából, salátából és lilahagymából állt. Valamilyen öntet nem ártott volna neki - így kissé száraz volt, de szerencsére sok lédús paradicsom volt benne. Egy kis kenyeret kértem hozzá, először azt mondták, hogy nincsen, de végül mégiscsak kerítettek nekem két szelet toast kenyeret, így jobb lett az egész, de pirított kenyérkockákkal lett volna az igazi. Lilahagymából is sok volt a tányéron - az én ízlésemnek túl sok, meg is hagytam egy részét.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy a saláta kímélő, mégis laktató - de az ár-érték arányon, illetve az összetevők mennyiségén van mit javítani.

Másnap délután visszatértünk kipróbálni a pizzákat is. Most volt hely bőven. Bent túl meleg volt, így kint ültünk le, ott meg a fel-feltámadó szélnek köszönhetően időnként kimondottan hűvös volt.

Én egy Kaliforniát választottam, a Párom pedig Kentucky-t (a 30 cm-s mindkettőből 1150 Ft). Megint körülbelül fél órát kellett várnunk az ételre - bár most nem volt annyi vendég, de személyzet sem.

Íme az én barbeque alapú, csirkemellel, ananásszal, és kaliforniai paprikával megrakott pizzám:

Az egésznek édeskés jellege volt, mindkettőnknek ízlett, bár valójában nem volt több, mint egy kissé felturbózott Hawaii pizza.

Ez pedig itt a szintén barbeque alappal készült Kentucky pizza, amit csirkemellel, hagymával, baconnel, kígyóuborkával és paradicsommal pakoltak tele:

Ezen jobban érződtek a zöldségek, amik elnyomták a barbeque alap édeskés ízét és - talán emiatt - nem is volt olyan finom. A tészta mindkét pizza esetében lehetett volna kevésbé ropogós, száraz.

A Király Pizza végeredményben nem okozott csalódást, a pizzák feltétben gazdagok voltak, a tésztájuk sem volt vészesen száraz és árukban is a szokásosat hozzák - most már csak arra lennék kíváncsi, hogy házhoz szállítva is tudják-e tartani ezt a színvonalat...

A hétvégén spórolás céljából nem mentünk be a városba enni, de mégis megkívántuk a hamburgert, így a Párommal kettesben belevágtunk az otthoni elkészítésébe.

Ő beszerezte a hozzávalókat - darált hús, lilahagyma, paradicsom, kígyóuborka, erős paprika, saláta és hamarosan készítette is a húspogácsákat egy egyszerű recept alapján (a darált húst össze kell keverni az apróra vágott hagymával, mustárral, sóval, borssal és lehet is sütni). A miénkbe némi ketchup is került. Amíg sültek a húsok, elugrottam hamburgerzsömléért meg rendes zsömléért és közben sajtot és baconszalonnát is vettem.

A húspogácsák már készen vártak, mire hazaértem és ínycsiklandó illatot árasztottak. Gyorsan megsütöttem a baconszeleteket és már állíthattuk is össze az ízlésünknek megfelelő burgereket. Került beléjük bőven mindenből, kivéve az erős paprikát, azt csak a Párom vállalta be. Készült hamburgerzsömlés és sima zsömlés változat is.

Izgatottan haraptunk bele első otthoni hamburgerünkbe és az nem okozott csalódást. A hús jól átsült, bár kissé túl fűszeres volt - finom volt, csak csípte a szám :D A bacon íze jól kiegészítette ezt, a sajt ráolvadt a húsra és a zöldségek zaftossá tették, így plusz öntetet, ketchupot, mustárt vagy majonézt nem is tettünk bele. A hamburgerzsömlés változat a zsömle kissé édeskés ízének köszönhetően némi pikáns árnyalatot kapott. A sima zsömlés hétköznapibb volt, inkább "hamburger-szendvics", mint igazi burger.

A kb. 1,5 kg húsból 15 - 18 db húspogácsa lett, így egész hétvégén tudtunk belőle enni. Később kipróbáltuk a szalonna nélküli, az édes paprikás és a paradicsomsalátás változatot is, mind ízletes volt, de a legelsők voltak a legjobbak.

Összességében kb. 3000 Ft-ból 14-15 hamburger lett, mind a saját ízlésünkhöz passzoló. Ez szerintem jó ár/érték arány  a szokásos hamburger árakból kiindulva, amik koránt sincsenek ennyire megpakolva.

Várhatóan máskor is a házi burgerezést fogjuk választani. Gyorsan megvan, laktató és finom, ráadásul a saját készítés, az alkotás öröme is benne van.

Hétfőn a születésnapom alkalmából kezünkben egy Bónusz Brigádos kuponnal a Play Pub House-t vettük célba a Párommal. Tavaly is itt ünnepeltük hasonló körülmények között a születésnapom, így a hely már ismerős volt.

Előtte való nap felhívtam őket, hogy a "nagy eseményre" való tekintettel, nem kaphatnák-e valami ajándékot. Nagyon kedvesen megígérték, hogy utánanéznek, hamarosan visszahívnak. Ez így is történt és felajánlottak két ingyen desszertet :)

Már csak emiatt is boldogan mentünk vacsorázni. A tavalyi asztalunkhoz ültünk, a kiszolgálás a kezdeti (személyzethiányból fakadó) akadozás után gördülékenyen és kedvesen zajlott. A kuponunk 4500Ft-os keretet biztosított, ezt szerettük volna lehetőleg nem, vagy nem sokkal túllépni, így az előételeket, leveseket átugorva rögtön belecsaptunk a főételek közepébe.

Én némi tétovázás után az Olívás lazacfilérera szavaztam burgonyás parajfelfújttal, vajas sárgarépával és citromos hollandi mártással (2350 Ft), a Párom pedig Óvári sertésbordát kért, azaz roston sült sertésbordát pirított gombával halmozva, sonkával és sajttal csőben sütve, sült hasábburgonyával (1980 Ft). A lazac isteni volt, bár nekem picit sótlan. A citromos mártás remekül kiegészítette a hal lágy ízét, amit a parajos krumpli és az édes sárgarépa tett még ízletesebbé. Mindehhez még egy paradicsomsalátát (390 Ft) kértem később, ez tette teljessé az élményt. A borda is finom volt, jó nagy szelet húsokat adtak és a sonka-sajt-gomba kombináció szinte túlságosan laktatóvá tette a fogást.

Utána érkezett a két ajándék Somlói galuska (490 Ft helyett ingyen) születésnapi jókívánságokkal kísérve. Ennek már csak a felét tudtuk legyűrni, annyira jól laktunk a főételekkel, a többit hazavittük. Másnap is finom volt még.

Az ételekhez fogyasztottunk még egy Martini Rosso-t, egy sört és egy mentes ásványvizet, így a végösszeg 5830 Ft -ra jött ki borravaló nélkül, amiből természetesen levonásra került a kupon értéke. Így a vacsora költsége a helyszínen 1330 Ft volt, a kupon ára pedig 2690 Ft.

A nagy ünneplésben és evésben teljesen megfeledkeztem róla, hogy fényképezőgép is van nálam, így képek sajnos nem készültek, de higgyétek el nekem, hogy az ételek szépek is voltak, nem csak finomak.

Összességében azt kell mondanom, hogy jövőre is szívesen ünnepelném itt a szülinapom. Az étlapról jobban választottunk, mint tavaly, a kiszolgálás kedves volt és ne feledkezzünk meg a szülinapi jókívánságokról, a kérésünkre hozott gyertyáról és az ajándék desszertekről sem...

Köszönöm a Páromnak, a Play Pub House House-nak és a Bónusz Brigádnak ezt a szép estét! (És nem, egyikük se fizetett ezért nekem :D)

A Puskin kávézó után mentünk tovább. Én még mindig éhes voltam, ezért nézelődtünk, hol tudnánk enni valamit. Ugyanígy véletlenül bukkantunk rá a Fiktív Pubra a Horánszky utcára befordulva. Bár hetekig ebbe az utcába jártam nyelvtanfolyamra, soha nem mentem el az utca távolabbi sarkáig, így a Fiktív Pub és a mellette lévő többi hely létezéséről sem tudtam.

Kint az utcán ültünk le az árnyékot adó polyva alatt, kellemes szél fújdogált, jólesett megpihenni a nagy melegben.

Hideg kacsamell szeleteket kértem ropogós baguettben, ruccolával (1290Ft), a Párom az éppen akciós Fiktív hamburgerre szavazott, házi zsemlében, hasábburgonyával (1590Ft helyett 1190Ft), mellé 0,5 liter házi limonádét kértünk (450Ft).

A pincérnő itt nem volt olyan "nyomulós", rábeszélős, de ez nem is hiányzott. Ami aranyos volt, hogy azzal indított, hogy "Ja?" - már éppen kezdtem azon gondolkodni, hogy ha német, akkor tudok-e tőle németül rendelni, de szerencsére csak német turistáknak nézett minket. Később rájöttünk, hogy  kb. a város összes német kirándulója ott tartózkodott a környéken, szóval nem csoda, hogy minket is kapásból annak gondolt.

A limonádé hamar megérkezett, majd az én hideg szendvicsem és végül a Párom hamburgere következett - igaz, hogy azt ő eleve később rendelte.

A limonádéval semmi gond nem volt, a szokásos ízt hozta, lime és citromdarabkákkal gazdagítva. A szendvicsem megpillantása viszont kisebb sokkot okozott. A kisebb méretű pirított bagettből a várt kacsamell és rukkola mellett lila hagymaszeletek kandikáltak ki és - valamilyen számomra ismeretlen okból - rengeteg aranymazsola. Együtt az egésznek különleges, édeskés ízvilága volt, és finom is volt, csak kicsit becsapva éreztem magam, mert mazsoláról szó sem volt sehol... Mi lett volna, ha nem szeretem a mazsolát? Bár az is igaz, hogy ha odaírják, hogy aranymazsolával készül, akkor nem rendelem meg és soha nem jöttem volna rá, hogy finom ez a kombináció.

A fiktív hamburger szerencsére nem csak kitaláció volt. De annyira jól nézett ki,mintha nem is igazi lett volna, hanem csak egy reklámfotó. A zsemléje kívülről fényes és szezámmagos volt, oldalt friss salátalevelek, paradicsomszeletek lógtak ki ízlésesen. A marhahús finom és forró volt, egyedül a zsemléje lehetett volna jobban megpirítva belülről és lehetett volna több sült krumpli mellette. De még nekem is ízlett, pedig én nem is szeretem a hamburgert. A kinézete pedig nagyon tetszett.

Képek hamarosan!

Mindez 3070Ft-ba került, ami sehogy se jön ki, ha összeadom az árakat... Vagy valaki elszámolt valamit, vagy szervízdíjat is felszámoltak, nem tudom... Úgy látszik, a hely még utólag is tartogat meglepetéseket.

Összességében az étel jó volt, az ital átlagos. Az árak nekünk kicsit borsosak voltak és a mosdó is lehetett volna tisztább, de aki váratlan meglepetésekre vagy szép és finom hamburgerre vágyik, az keresse fel bátran a helyet.

 Újabb hosszú hétvége, amit a barátom nálam töltött Pesten, újabb helyek, amiket felfedeztünk és kipróbáltunk.

A Haris közben lévő éjjel-nappal nyitva tartó fogászatról indultunk, a feszültséget levezetendő sétálgattunk, így találtunk rá véletlenül a Semmelweis utcában a Puskin Kávézóra.

Éppen csak megálltunk megnézni a kínálatot és az árakat, mikor a pincér megjelent mellettünk és fél perc múlva azon kaptunk magunkat, hogy már leülni készülünk a kávézó belsejében. Végül némi rábeszélésre a fagylaltos pult mögötti, ajtó közelében lévő kanapék egyikén helyeztük kényelembe magunkat.

A pincérfiú lelkes tájékoztatásának köszönhetően pillanatok alatt megtudtuk, hogy szombat lévén, "egyet fizet, kettőt kap" akció van a koktélokból, illetve, ha két hatost sikerül dobnunk a dobókockákkal a számla kérésekor, akkor nem kell fizetnünk semmit.

A pincér lehengerlő stílusának köszönhetően kértünk két Lover's Dream fantázianévre hallgató koktélt (1350Ft volt a kettő), egy Cézár salátát csirkemellel (990Ft) és egy csokis óriás palacsintát (350Ft).

Várakozás közben a kirakott könyveket olvasgattuk, például Örkény Egyperces novelláit, vagy a pincér szórakoztatott bennünket - ahányszor kiment az utcára kirakott asztalokhoz vagy bejött a benti részbe, szinte mindig mondott nekünk valamit, így sok mindent megtudtunk róla is meg a helyről is. Például azt, hogy itt estefelé művészekkel is lehet találkozni... Még focimeccset is nézhettünk volna a mellettünk lévő Tv-n.

Viszonylag hamar megérkeztek a koktélok és az ételek. A Lover's Dream-ről a pincér azt mondta, hogy zöld alma alapú, ez annyiban volt igaz, hogy zöld színe volt... Mint rájöttünk,a blue curacao likőr és az ananászlé miatt volt olyan szép almazöld, de finom volt, nem hiányoltuk belőle az almát. Az óriás palacsintát mindketten nagyobbnak képzeltük és azt hittük, hogy le lesz öntve csokival. Ehhez képest egy átlagosnál nagyobb palacsinta volt négybe hajtva és meleg csokipudinggal töltve. Finom volt, de nem estünk hasra tőle. A Cézár saláta itt is - a Pesten úgy látszik szokásos - mustáros-majonézes öntettel készült, jégsaláta darabokból és csirkemell kockákból állt. Mellé fél pirítóst kínáltak, tetejét kenyérmorzsa finomságúra reszelt parmezán borította. Nem volt rossz, de én nem ezt a fajta Cézár salátát kedvelem... Az öntetnél ragaszkodom az eredetihez, szeretem,ha krutonnal tálalják és szeretem,ha paradicsommal színesítik (még akkor is,ha ez nincs benne az eredeti receptben). Éhes maradtam utána, de étvágygerjesztőnek tökéletesen jó volt.

A számla kérésekor hozták a két dobókockát... Egy hatost sikerült dobnom, a másik kocka leesett a földre. Rendesek voltak, dobhattam újra vele, de sajnos csak egy hármast sikerült összehozni, így mi fizettük a számlát. Mindez 2690Ft-unkba került.

Összességében a koktélok finomak voltak, az ételek nem győztek meg minket, de hát végül is egy kávézóban voltunk, nem étteremben, szóval ahhoz képest rendben voltak. Az árak elviselhetőek voltak, az akciók jók, a kockadobás különösen tetszett. A kiszolgálás is rendben volt, de aki könnyen befolyásolható, az vigyázzon a hellyel, mert a pincérfiú könnyen rábeszéli a fogyasztásra még akkor is, ha eszébe se jutott volna bemenni...

 A hosszú hétvégét nálam töltötte a barátom, így hát volt időnk belevetni magunkat a pesti ízekbe...

Szombat este az utunk a Mákos Guba Étterembe vezetett, mivel az volt a lakás közelében, kintről jól nézett ki és az árai is barátságosak voltak.

Mikor beléptünk, feltűnő volt, hogy a többi hellyel ellentétben, itt alig van vendég, de ez minket nem zavart különösebben. Romantikázni indultunk, nem hiányzott a zajos társaság.

A falak narancsos színben pompáztak, az asztalokon mécses égett hívogatóan. A pincér rögtön jött és hozta az étlapot, illetve az itallapot.

A kép az étterem honlapjáról származik, de minket is ez a látvány fogadott. (http://www.makosguba.hu/fooldal.php)

Én barackos Nestea-val indítottam (85Ft/dl), a Párom sörrel (620Ft). Az italok hamar megérkeztek, azonban jött az első kellemetlenség is - ragadt a poharam alja. Persze ez mindenhol előfordulhat, így hát nem csináltam nagy ügyet belőle. Azonban kézmosáskor kiderült, hogy a mosdó tisztasága is hagy maga után kívánnivalót. A csap is ragadt és szappan sem volt a női mosdóban. Mikor visszaültem a helyemre, véletlenül hozzáértem a székhez és kiderült, hogy az is ragadt, így kissé az az érzésem támadt, hogy kézmosás után koszosabb lett a kezem, mint előtte volt.

Az ételek fölött sokáig gondolkodtunk. A pizzák mellett levesek, tésztafélék, készételek, frissen sültek, saláták is szerepelnek az étlapon és mindig változik a napi ajánlat. Enni végül Cézár salátát kértünk csirkemellel (690 Ft), illetve Milánói spagettit (790 Ft a nagy adag).

Elég sok helyen volt már alkalmam kóstolni a Cézár salátát és az a tapasztalatom, hogy nincs két olyan hely, ahol ugyanúgy készítenék el. Az itteni Cézár saláta annyiban hasonlított az eredetire, hogy csak salátalevelek voltak benne, azonban hiányzott belőle a sajt, és kruton helyett egy fél szelet pirítós feküdt a saláta tetején. A csirke finoman fűszerezett kockáiból bőségesen jutott a salátába, azonban helyenként a porcos részt is belesütötték, amivel én nem szeretek találkozni. Az öntet íze alapján mustáros alapból készült, nem volt rossz, de nem volt különleges sem. A más helyeken megszokott paradicsomot viszont hiányoltam belőle (bár tudom, hogy az eredeti receptben nincsen benne, én mégis jobban szeretem úgy). Egyetlen árva kockácska képviselte a paradicsomokat a tányéromban.

A spagetti a Párom szerint átlagos volt, bár meglepő módon sárgarépa kockákat is tartalmazott. Én nem kóstoltam, mert sose szerettem a spagettit, így erről bővebben ő tudna beszámolni.

Ami még furcsa volt, hogy a pincér leült az egyik asztalhoz és ott evett, közben pedig nézte a Tv-t. Igaz, hogy alig volt vendég, de azért ezt meglepőnek találtuk. Szegény ráadásul meg is lehetett fázva, mert időnként hatalmasakat tüsszentett és hangosan fújta az orrát, ami nem tett jót az étvágyunknak.

Kértünk is két almapálinkát (360Ft/2 cl) fertőtlenítés céljából. Ezeket már a pultos hölgytől hozta a Párom, elkerülve pincér bacilusaival való esetleges találkozást. Így csak egy hajszálat sikerült begyűjtenie a pohár szélén a pultustól. El is ment as kedvük a desszertek kipróbálásától, bár azok jól néztek ki. Látható helyen volt az epres sajttorta,a túrótorta, a Sacher-torta és a profiterol is.

Összességében a helytől nem voltunk elájulva. Az étel nagyjából átlagos volt, az adag lehetett volna nagyobb is, az árak barátiak voltak, kivéve a sörnél, a kiszolgálás nagyjából rendben volt, de sokkal jobban kellene ügyelniük a tisztaságra és nem ártana, ha a pincér nem az étterem közepén tüsszögne nagyokat...

Élménynek érdekes volt és megérte, de nem hiszem, hogy egyhamar visszatérnék ide, hiába van az utca végén...